2017. július 7., péntek

PP | Pinterest Péntek #219

Próbálom itt összeszedni a gondolataimat, hogy miről is szóljon a heti összefoglalóm, de most van az, hogy semmi sem jó és nagyon nem jó. Most épp' munka fronton akadtak nehézségeim, és igazából kicsit unom is, hogy mostanában mindig van valami, ami bosszúságot okoz. Nem komoly dolgok jelen esetben, de tényleg kezd tele lenni a hócipőm. Sosem beszélgettem erről Veletek, de munka fronton, hogy vagytok? Szeretitek azt amivel épp' foglalkoztok? Jól érzitek magatokat ott, ahol tart az életetek? Mennyire jön könnyen a váltás, egyáltalán mikor érdemes váltani? Szép hétvégét!


1. smink
Ez egy csoda.

2. frizura
Hát de komolyan, el fogok most már így indulni itthonról.

3. cipő
Tökéletes magasság ez Nekem.

4. ékszer
Különlegesség.

5. táska
Jaj imádom.

6. DIY
Nagyon trópusi nem? <innen>

7. outfit
Ez így most minden! 

8. manikűr
Itt is egy kis trópus.

9. otthon
Csodálatos.

10. plant life
Növekszik.

11. tetoválás
Döbbenet jó!

12. étel
O-M-G

13. kávé
Pontosan így gondolom én is.

14. heti kedvenc
ÉLETEM.

+1 eyecandy
Dev Patel. Oké, Őt is Ti kértétek, de kivételesen értem miért szeretitek ennyire.


4 megjegyzés:

  1. Szerintem érdemes váltani. Én örülök, hogy tavasszal megléptem a dolgot. Nagyon klassz munkám volt, de semmi előrelépési lehetőség nem volt benne és elkeserített hogy a következő x évben ugyanazokat a rendezvényeket szervezzem meg újra és újra és mindig ugyanúgy, mert pár begyöpösödött ember 2 éve így kezdte el. A nyarat szerettem mert ugyan hajtós volt, de a kiállítások változatosak voltak. De az csak 3 hónap volt. A többi meg monoton, ismétlődő. Kitartottam, mert az lebegett a szemem előtt, hogy megnyílik a nagy galéria, egész évben itt lesznek a kiállítások, a művésztelep, stb. Aztán februárban kiderült, hogy nem lesz másik galéria és akkor mondtam h kössz, de nekem ennyi elég volt. Persze nem a semmibe mondtam fel, mert volt több ajánlatom is. Végül egy olyat választottam, ami teljesen más terület, mert biztosításokat kötünk és mellette mezőgazdaság és egy szörp-lekvár üzem. Nagyon megszerettem, mert sosem unalmas. Az április-május picit hajtósabb, de most pl nyugi van. Plusz az is fontos tényező, hogy 10 percre van a házunktól és tudok bicajjal is járni vagy ha rossz az idő akkor egy megálló busszal.
    Szóval szerintem ha nem érzed jól magad és állandó stresszben vagy akkor megéri váltani. Nem tudom mióta dolgozol ott, de ha több éve, akkor nyilván picit nehezebb. De a munka olyan nagy része az életünknek, hogy szerintem alap feltétel hogy szeresd és jól érezd magad elvégre minimum 8 órát azzal töltesz heti 5 napon át.
    Szurkolok Neked, hogy pozitívan alakuljanak a dolgok! :)

    A képek közül a manikűr és a DIY a kedvenceim. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy! *-* De a probléma ott van, hogy 2 év alatt háromszor váltottam és most már nem akarnék. Nem megy. Szeretnék végre egy olyan helyet ahol biztonságban érezhetem magam, és már nagyon unom, hogy itt is azt figyelem, hogy nem tudok hosszú távra tervezni, mert valami nem oké.
      Olyan jó olvasni viszont, hogy ennyire jól érzed magad, remélem minden ilyen szuper marad, és örömmel fogsz dolgozni, ez nagyon fontos! :)

      Törlés
  2. Netti, annyira együtt érzek Veled! ❤️ Én is ugyanebben a cipőben járok, hogy 1 éven belül 2.szorra fogok váltani. Rólam azt kell tudni, hogy alapvetően nincs olyan végzettségem, ami adna egy "szakmát" a kezembe, viszont már 5 éve egy olyan területen dologozom ami rohamosan fejlődik, vannak benne lehetőségek és mindig szükség lesz erre a fajta munkára - de 5 év alatt már a 3. ilyen helyemről fogok eljönni és ezúttal teljesen máshová megyek majd.
    A legutóbbi váltásomhoz (tavaly októberben) az vezetett, hogy az akkori helyemen nagyon sok olyan probléma volt a csapaton belül, ami miatt nem tudtam jól érezni magam a napi munkában és egyszercsak "szinte" véletlenül kaptam egy anyagilag sokkal jobb és más szempontból is jobbnak tűnő ajánlatot. Elfogadtam. Az elején még jó volt, aztán alig fél év alatt úgy megváltoztak a dolgok, hogy azt vettem észre hogy már a szabadidőmben is csak a munka foglalkoztat, nem tudok kikapcsolni és idegileg is rámegyek erre az egészre. :( Nagyon nehéz volt másik munkát találnom, mert "szakmán" belül maradni féltem (máshol is vannak problémák, amik miatt anno menekültem egyik helyről a másikra) és mindenhol megkérdezték, hogy "Miért jelentkeztem egy teljesen más területre 5 év tapasztalattal vmi másban?" és "Miért akarok megint váltani, hiszen csak "most"kezdtem egy új helyen?"
    Nagyon nehéz volt "eladni magam", ráment vagy 2 hónapom de sikerült és most nagyon bízom benne, hogy én is megtalálom a helyemet a következő néhány évre. Borzasztóan fáraszt engem is, hogy folyton úgy érzem, hogy váltanom kell és hosszú távon nem veszi majd ki jól magát, h kilóméteres önéletrajzom lesz a sok 1-1 évtől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy csak most válaszolok - nem jelezte a rendszer, hogy komment érkezett. :(
      Teljesen átérzem én is amit írsz, és értelek is, szerintem ugyanezek az érzések, és nyomasztó élmények értek mindkettőnket, még ha gyanítom nem is egy szakmán belül - és ez borzasztó. Mert szerintem egyikünk sem kíván túl sokat, csak egy jó hangulatú, biztonságos és hosszútávú munkát, ahova szívesen járunk be és töltjük a napunk 80%-át. Drukkolok, hogy ez a mostani legyen az igazi, vagy valami hasonló! :*

      Törlés

Minden megjegyzést elolvasok, és igyekszem válaszolni rájuk.
Köszönöm a kommentet, sokat jelent, hogy elmondod a véleményed!