2016. május 29., vasárnap

Knock! Knock!

Can I come in? Hosszú ideje érlelődik bennem ennek a bejegyzésnek a megírása, és csak nehézkesen tudtam rávenni magam, hogy mindent összeszedve leüljek és kiírjam magamból ezeket a gondolatmorzsákat, de most úgy éreztem eljött ennek is az ideje. Nem tudom Nektek lesz-e tanulság, Nekem ez most jól esett.

4 év. 4 éve létezik ez a blog, 4 évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy szükségem van egy helyre, ahova elvonulhatok, amibe beletehetem a kreatív energiáimat és ami boldoggá tesz. Nehéz időszak volt az számomra, és bár akkor még nem tudtam, hogy jön nehezebb, de valahogy mindig a blog volt az a hely, ahol a darabokra hullott életem és a lelkem rendbe tehettem, leülhettem, fülemben zene ordított és írhattam, fotózhattam, képeket szerkeszthettem, menedzseltem a blogom. 

Sosem az volt a cél, hogy ezzel majd valamit elérhetek, hogy majd mivé növi ki magát számomra, egyszerűen csak csináltam. Szerelemből, szenvedélyből, borzasztó sok időt és energiát beletéve, rááldozva. 3 éven át egyetlen percig sem jutott eszembe az, hogy túl sok ez Nekem. Minden egyes szó, mondat ami kikerült elétek szívből jött, gondosat megszerkesztve, a magam elvárásaihoz képest tökéletesre elkészítve, megkomponálva. 

Kicsivel több mint 3 év után egészen biztos voltam benne, hogy ha semmi mást nem is, de barátokat és egy igazán jó közösséget kaptam 'ajándékba' azáltal, hogy mertem nyitni, mertem belevágni, szórakozásból. 3 évig vehetjük úgy, hogy egyfajta naiv álomvilágban éltem, de mégis... már kezdett kirajzolódni valami a távolban.

Valahogy belépve a negyedik évbe kinyílt a szemem. Sok minden megváltozott. Egyre több emberrel kerültem kapcsolatba, egyre több mindenre láttam rá. Valahogy az egész csodavilág átváltott egy borzasztóan rossz élménybe. Egy olyan kép kezdett kialakulni, egy olyan világ tárult elém, ami valószínűleg eddig is ott volt, de éltem a kedves kis burkomban, a kedvenc blogger barátnőimmel, kontaktáltam a hozzám közel álló marketingesekkel, márkaképviselőkkel és azt éreztem, hogy minden nagyon rendben van. 

És mi van most? Utálom az egészet.

Utálom, hogy kevésbé kedvelem már a blogger közösség jelentős részét, mert minden egyes hátulról jövő sárdobálás szó szerint visszajut hozzám. Amikor olyan emberek mondanak hazugságokat, akiket régen a munkáik és a leírt soraik alapján kedveltem, nos: akkor még nagyobb a csalódás. Mindezt egy olyan hozzám közel állónak mesélve, aki ezután szomorúan ültet le és mondja el, ne haragudjak meg rá, de szerinte erről tudnom kell. Utálom, hogy megy a susmorgás, a suttogás, a féltékenykedés, mert valaki elért valami apróságot, amit a másik is nagyon akart, de épp' akkor még nem jött el az Ő ideje. Ennek semmi köze a korodhoz, a felszerelésedhez, csak ahhoz, hogy ennyire különbözőek az emberek. Sok minden szerencse és alázat kérdése, engedd el és fogadd el. Utálom, hogy valaki rám ír twitteren az első találkozásunk után, hogy "amúgy én nem kedveltelek a soraid alapján, de tök jó fej vagy így élőben", mégis félévre rá, világfájdalommal teli arccal tárgyal ki mindenkinek, aki hajlandó nem eret vágni magán attól a mérhetetlen pesszimizmustól és embergyűlölettől, ami ebből a lányból árad. Utálom, hogy eljutottam egy időben odáig, hogy a bejegyzésem kikerülése előtt felmerült az a nonszensz gondolat bennem, hogy kitehetem-e ezt így és ilyen formában, mert jaj majd mit fognak szólni az olvasók. Tudjátok mit? Picivel ezek után jöttem rá, hogy nem is tőletek, olvasóktól 'tartok' hanem a többi bloggertől. Hogy előkerülök. Mikor jutott el odáig ez a közösség, hogy Nekem ezen kell gondolkodnom, hogy mit, hogy fogalmazHATok meg? Mikor alakult át ez a világ ennyire, hogy mindenkinek fáj az élet. 

Amikor belevágtam a blogolásba semmit nem tudtam erről a világról. Nem tudtam, hogy vannak márka együttműködések, blogger eventek, sajtótájékoztatók. Semmit. Tényleg semmit. Idővel tanultam bele, és tanultam meg, hogy működnek ezek a dolgok, és még így 4 év távlatából is látok új dolgokat minden nap. Hogy jön ahhoz valaki 1 vagy jobb esetben akár 2 éves tapasztalattal is a háta mögött, hogy pálcát tör azok felett, akik megdolgoztak azért, amit elértek. Hogy gondolhatja valaki ilyen rövid idő után, hogy ő lehet az, aki megmondja a tuti frankót. Mit érez az ilyen ember? 

Könnyű, nagyon könnyű véleményt alkotni valakiről néhány hónap blogolás után, fitten frissen, kreatív energiákkal teli azt mondani: csinálom én jobban mint más, ide nekem a világot. Honey, beszélgessünk el erről 4 év múlva. 

Mostanra olyan kesze-kusza kapcsolati rendszert látok kialakulni amiben köszönöm, de nem szeretnék részt venni. Több blogger közösségi csoportnak is a tagja voltam, ahol javarészt csak a sárdobálást láttam. Kiléptem az összesből. Mindenkinek vannak ismerősei, ezek a személyek miből gondolják, hogy amit egy "zárt" csoportban leírnak, az nem jut el az érintettek fülébe - és itt most jelen példában nem magamról beszélek, de rosszul voltam attól amit láttam. Csinos, felnőtt, értelmes nők vagyunk, egy olyan hobbival ami elvileg összeköt minket. Szépen lassan, de úgy tűnik ezt mindenki elfelejtette.

Május elején sokalltam be leginkább, és egy reggel egyszerűen azt éreztem, hogy kell egy kis szusszanás. Online detox, ha úgy tetszik. Amikor nem arra kelek, hogy megint csak a negativitás ömlik rám, amikor nem látom ezeket a dolgokat, amelyek csak a savanyúságról és a világfájdalomról szólnak. Amikor olyan öngól videókat kapok meg üzenetben, hogy csak pillázok percekig, hogy ezt valaki tényleg komolyan gondolta? Munkát tett bele és az értékes perceit pazarolta el az életéből, csak azért, hogy véleményt mondjon dolgokról ami senkit nem érdekel, és csak céltáblává teszi magát, mert sok dolog bizony nála sem matyóhímzés?

Egy, maximum két hétre terveztem, mégis majdnem 1 hónap lett a távolmaradásomból. Jólesett? Nagyon. Szükségem lett volna még több ilyen időre? Valószínűleg. De a hamadik hét környékén már viszketett a tenyerem, hogy nem 'látlak' titeket és nem írok, nem szerkesztem a képeket, nem vagyok jelen. Hiányoztok, hiányzik a napi rutin, a szöszmötölés, az írás. Bevallom ez alatt a közel 1 hónap alatt felmerült bennem, hogy nincs már helyem ebben a közegben, mert több rossz érzést vált ki belőlem az egész dolog, mint amennyi örömet okoz. Ma reggel felkelve viszont megittam a szokásos jeges tejeskávém, leültem és leírtam ami kavarog bennem már egy jó ideje. Visszaolvastam vagy ezerszer, úgy érzem nem hagytam ki semmit, és ezzel együtt itt az ideje továbblépnem.

Nem tudom még mennyi ideig leszünk együtt, de egy darabig még biztosan. Sosem voltam 100% beauty blog, mindig belecsipdestem ebbe is abba is, úgy érzem ezt a tendenciát most is folytatni fogom, és arról írok továbbra is ami érdekel, és ami érdekelhet Titeket is. Nincs bennem már harag, csak mérhetetlen csodálkozás és csalódottság, mert ide jutott ez a blogger szféra ahol most tartunk, de talán már elengedhetem. Maradok. Maradtok? 
Nem célom indulatok gerjesztése, de nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit gondoltok a helyzetről!
Ti mit tapasztaltatok ebből olvasóként, vagy bloggerként? 

Júniustól újra lesz élet a blogon. Miss U Girls!

51 megjegyzés:

  1. Szia,

    Én teljesen megértelek. Én nem vagyok blogger, csak egy egyszerű olvasó, de pár bloggerből teljesen kiábrándultam és rosszul vagyok tőlük.
    Ahogy belekötnek egymásba, célozgatnak a másikra, de annyi már nincs bennük, hogy nyíltan ki is mondják a dolgokat.
    Nem mellesleg nem értem, hogy egy beauty blog miért reklámoz agyba-főbe például telefontokot stb........
    Másrészről pár blogger nagyon elszállt magától és olyan lekezelően bánik az olvasóival, hogy én csodálom, hogy van, aki még követi őket. Arról ne is beszéljünk, hogy nagyon látni, amikor az olcsó rémes cuccokról jókat írnak, mindenki megveszi, kipróbálja és mindenkinek az a véleménye, hogy nem jó a termék. De ugye szponzorált, így jókat kell írni róla, csak ugye segget csinálnak a szájukból......... Vagy valakinek tényleg ennyit ér a hitelesség/ingyen cucc..........

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dóri, hát vehetjük úgy, hogy most én is célozgattam - akiről szó van biztos felfedezte magát - de nem akartam nevén nevezni őket, ha tudok mindenről, ha nem, mert az már tényleg nem lenne korrekt. Az, hogy egy blog miért reklámoz ezt is, azt is, az egy másik dolog, szerintem ha valakinek belefér a profiljába, akkor miért ne, bár láttam mostanában pár cifra dolgot, de lapozni kell. Nehéz amúgy ez a hitelesség téma is, mert amit írsz abban az is benne van, hogy igen mondjuk megkapom én is ugyanazt a csomagot, amit másik 10 blogger, de mi van ha tényleg bevált? Ha Nekem megfelel? Te megveszed ez alapján, és Neked meg kiüti a bőröd. Tök lutri az egész eleve. Szóval nagyon nehéz az egész, mindemellett én is sokszor félve teszem ki azt, amit már rajtam kívül tízen, de hát ha van mondanivalóm a dologról kiteszem én is. Ne ábrándulj ki mindenkiből, vannak azért még hiteles lányok. ;)

      Törlés
  2. Amikor ilyen postot olvasok, elfog elsőnek a kíváncsiság, hogy "juujj vajon kiről van szó? Jujj kire utalhat az író, vajon mi a full sztori?". Aztán rájövök, hogy ez engem valójában nem is érdekel. Örülök, hogy a Lakkfannal bepillantottam ebbe a világba, de nem merültem el benne. Jó volt amíg tartott, jó volt pl. Veled is személyesen talalkozni, de elég is volt. Jobb ez így. A Pocszobával már nem érdekel, lesz-e valaha bármilyen együttműködésem, bekerülök-e valaha a sűrűjébe. Csak az érdekel, hogy szórakoztasson a blogom, hogy megoszthassam a gondolataim. Neked is erre kell fokuszálnod szerintem.

    Akkor szeretem az írásaid, mikor önmagad tudsz lenni benne. Szarni bele, ki mit mond vagy gondol. A kezdetektől követlek, igényes és színvonalas amit csinálsz. Kevés ilyen blogger van, mint Te.

    Szóval kérem vissza a vidám Nettit, a PP-ket, a teszteket és mindent! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello Anya ;) Nem is baj ha nem érdekel, Te csinálod jól, hogy tényleg nem érdekel, komolyan. Bár rólam is leperegne. Na talán majd mostantól így lesz. :) A Pocszoba a bizonyítéka annak, hogy lehet szerelemből blogolni, minden elvárás nélkül, hobbiból. Úgy érzem ezért kezdte el mindenki - vagy a többség - csak időközben ezt mindenki elfelejtette, mert érezte a "versenyt". Itt romlott el minden. Köszönöm, hogy ezt leírtad, és hogy itt vagy, én is itt vagyok veled/veletek már. ♡

      Törlés
  3. Örülök, hogy visszatértél Netti! :-)
    Sajnos nagyon is megértem, amit írsz és érzel... Bár írok blogot, mindig is kívülállónak éreztem magam. Talán azért is, mert mire én belevágtam, már régen kialakultak a kis klikkek, amikkel nincsen semmi baj, hiszen az élet minden területén akarva-akaratlanul is kialakulnak, de én nem tudok könnyen feloldódni, s bár nem mondanám magam barátságtalannak, de nem tudok igazán nyitni. Így beletörődtem ebbe, s blogolgatok tovább úgy, ahogy elkezdtem, hiszen ez még mindig főként a saját szórakoztatásomról és kikapcsolódásomról szól.
    Amikor először mentem ilyen rendezvényre nagyon izgatott voltam, különösen azért, mert ez elég hamar jött, s egyáltalán nem úgy éltem meg, hogy "bloggerként" megyek, inkább örültem annak, hogy találkozhatok azokkal, akiket nagyon kedvelek a blogjukon keresztül. És velük nem is volt probléma, de több olyan beszélgetést is hallottam akaratomon kívül, amit nem kellett volna... Kicsit úgy érzem, hogy túl naiv vagyok ehhez a "világhoz".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, Ági, azt hiszem, egyetértünk.

      Törlés
    2. Amikor én belevágtam, akkor is voltak ám klikkek, csak talán egy egész picit kevesebb, de ez lassan alakul ki, apránként. Voltál Te már velünk, kávézni/vacsizni, jó volt az nem? :p Szerintem ha megtalálja az ember a közeget, amibe belepasszol akkor jól működnek a dolgok. Vannak olyan rendezvények, ahol tényleg a társaságon múlik, amelyeket én is azért élvezek nagyon mert szuper együtt lenni, ahogy Te is írtad, hogy találkozhatunk egymással. És vannak olyanok ahol érzem a kést a hátamban, majd pedig odajön az illető és hirtelen nagyon kedves. Pedig tudom, hogy nem kedvel. Na ezt kell megtanulnom elengedni. Ameddig naivnak érzed magad ehhez a világhoz, szerintem addig viselkedsz "normálisan", ez teljesen rendben van, ne bántson a dolog. Kami Téged se. ♡

      Törlés
    3. Persze, hogy jó volt. :-* Csak mindig bennem van, hogy Nektek már vannak közös poénjaitok, közös történetek, s nehezen tudom felvenni a "fonalat". Nem is biztos, hogy ez a legjobb megfogalmazás, de igazából ezt magamban kell megtanulni megoldani, a jobban nyitni, hiszen senki sem harap. ;-)

      Törlés
  4. Engem mindig elszomorít amikor ilyeneket olvasok. :( És többnyire mindig az olyan bloggereket 'találják' meg akiket tényleg szeretek, őszintének tartok és még sokáig olvasni akarom. Nem tudom, hogy ez irigykedés vagy az emberek ennyire nem tudják elfogadni a másik ember sikerét. Nem képesek gratulálni a másiknak, mert a sok munka meghozta gyümölcsét...
    Túlzás lenne azt mondanom, hogy ismerlek, de én nagyon örültem, hogy tavaly azon a tavaszi Dovex bloggertalin Te voltál az egyik akit elsőként megismerhettem. És akkor sok mindent átértékeltem.... Akik azelőtt szimpatikusak voltak videók/blogok alapján, annál kevésbé voltak azok élőbe vagy épp fordítva.
    Az ilyen FB fikázódós csoportoktól meg hányok. Egyszer bevettek egybe és hát az valami döbbenet volt, hogy ott mik zajlottak. Az, hogy belinkel vki egy posztot és utána mindenki szájéból ömlik a mocsok... Hozzáteszem volt olyan dolog amiben egyet értettem, de nem ilyen módon és stílusban... Még ha nem is volt 'tökéletes' az a bejegyzés nyilván sok munka és energia volt benne....
    Nem tudom pontosan most mi történt, talán néha örülök is, hogy ebből én keveset kapok vidékiként és ott van a köd a szemem előtt. De ne add fel, engedd el a sok rosszat és csináld tovább ahogy eddig, mert aki eddig szeretett az továbbra is itt lesz és olvasni fog. ;) Rám számíthatsz.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is feltétlenül betaláltak, igazából ez majdnem 1 év összefoglalása, és nem csak én szerepelek ebben a sztoriban, mert rajtam kívül több ember is benne volt ebben a szituban sajnos ugyanazoktól az emberektől, de hát van ilyen is. Én sem tudom miből fakad ez, az irigység lehet a mozgatórugója, holott mind annyira mások vagyunk, tökre nem reális eleve egymáshoz mérni magunkat ilyen szempontból. Sajnálom, hogy Neked is volt részed ilyen tapasztalatban a FB csoport miatt, hiába nem rólad/rólam beszélnek mégis a pulzusom az egekben van ilyenkor, hogy ezt itt és így kell? :'(
      Elengedtem a dolgot, és én is nagyon örülök, hogy anno személyesen megismerkedhettünk a Dovexen! Szerintem Te az "újak" közül kiemelkedsz minőségben, nagyon szeretem a képeidet és a stílusod, ahogy a blogod is! Kevés olyan blog van, ahol a blogger az első időktől kezdve olyan minőséget mutat, mint amilyet nálad is látok, és ennyire szuper a szépérzéke, tartalmas a mondanivalója. ♡

      Törlés
    2. Jaaaj, nagyon köszönöm. <3 úgy örülök, hogy végre valaki nem csak a külsőséget említi, hanem a tartalmat is. Köszönöm. :)

      Törlés
    3. Bizony én is mindig ájuldozom milyen csodálatos képeket prezentálsz, csodálatos érzéked van hozzá! :)

      Törlés
  5. maradok nyilván :-)
    (majd írok privátban,mert van ám véleményem, de ahol ezt leírtam az a lelkem egy darabja, és nem akarom nyilvánossá tenni)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ♡ kösziJikka
      mindenképp, kiváncsi vagyok mit gondolsz erről ;)

      Törlés
  6. Huhh, de jó, hogy írsz még nekünk! A Te blogod sosem volt csak egy beauty blog, bár az a része is szuper, a Te véleményedre egyszerűen lehet alapozni. Érdemes elolvasni, érdemes visszaolvasni, és bár sok termék van, amivel a blogod által ismerkedhettem meg, egyiket sem bántam meg, hogy megvettem, egyikről sem kaptam nem a valósághoz hű leírást. Ezen felül egyszerűen annyira tetszik a stílusod, annyira ízlésesen sminkelsz, lakkozol, dekorálsz, lakberendezel, fotózol, minden... Olyan ez a blog, mint egy nagyon jó könyv, mert bár ismerem a bejegyzéseket, nagyon szeretek újra és újra belelapozni és olvasgatni kicsit a régebbieket is. Egyedi és tartalmas mindig. És amikor a lakásodból mutatsz részleteket...
    Ami pedig a véleményem illeti, nekem nincs nagy rálátásom a beauty blogger világra, én sosem írtam blogot ilyen témában és nem is valószínű, hogy fogok. Óriási időbefektetés, ráadásul én nem is tudnám jól csinálni. Én kb. 2-3 éve sminkelem magam, ezalatt szép lassan sok blogger és videós követőjévé váltam. Először a tanulás volt a cél, kb azt sem tudtam az elején, mi az a mélyítővonal, 20+ éves létemre. Ahhoz is "használtam" a blogokat, hogy eldöntsem, mit lenne érdemes megvenni. Én nagyon céltudatos vásárló vagyok, és utálok nagyobb összeget kiadni olyan dolgokra, amik nem érik meg az árukat. És mit tapasztaltam? Eleinte minden új volt és szuper. Aztán egy ideje unom, hogy a videósok egy része egy kaptafára működik, mindenkinél ugyanaz a "tavaszi kedvenc", meg az aktuális haul, és rendre mindenkinél felbukkannak számomra teljesen túlárazottnak tűnő termékek, amik az egekig vannak magasztalva, és véletlenül pont mindenki azt "vette meg". Kicsit undorodtam, mikor rájöttem, hogy néhányan képesek úgy beszélni vagy írni termékekről, hogy azt állítják, megvették, aztán amikor már a sokadik embernél láttam ugyanazt a csomagot, jöttem rá, hogy mi a valódi helyzet. Azóta valahogy ha kibukik egy videóban, hogy na ez itt a reklám helye, nem is tudom végignézni. Úgyhogy most kb megfeleztem a listát, akikre fel vagyok iratkozva, régóta érett már ez bennem.
    Ide viszont mindig vissza-visszatérek, mindig öröm új bejegyzést találni, de ahogy fent írtam, én mindig örömmel fedezem fel újra és újra a régi bejegyzéseidet is. Nem tudom, hogy mi váltotta ki pontosan ezt az írásodat, és hogy mi folyik a blogger világ berkein belül, de engem nem is nagyon érdekel. Azt viszont nagyon bánnám, ha a rosszindulat miatt nem olvashatnám a blogod, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj ez most annyira jól esett, nagyon kedves vagy, köszönöm szépen! Örülök, hogy így vélekedsz rólam. ♡
      Addig jó amíg olvasóként csak élvezed a Neked tetsző tartalmakat, nem is kell ezzel addig foglalkozni ameddig elkerülnek a rossz dolgok. Ugyanolyan csomagok lesznek is, egyre több cég nyit, egyre több ember felé, ez lekerülhetetlen szerintem, főleg ha sok blogot olvasol, sok videót nézel, akkor bizony sokszor fog szembejönni. Ki kell választanod, hogy ki az aki hozzád beszél és kinek nem érdekel a véleménye, ne mérgelődj ezen tényleg. :) Maradok még egy darabig, köszönöm. :*

      Törlés
    2. Megfogadom a tanácsod, köszönöm! :) Szerencsések vagyunk mi, olvasók, csak tudni kell jól választani. Igazad van, tényleg túl sok videóst és blogot követtem, és néha már túl sok időm ment rá. Igyekszem most inkább a szabadidőmet azzal tölteni, hogy ne csak inspirálódjak, hanem meg is tudjak valósítani belőle pár dolgot. :)
      Annak pedig nagyon örülök, hogy írsz és fotózol még nekünk, jönni fogok mindig olvasgatni és feltöltődni, az biztos. :)

      Törlés
  7. már nagyon hiányoztál Netti! :)
    szerencsére vidéki blogos lányként hozzám sem ér el sok minden.. (pletyka, kibeszélés..stb) megértem, ha egy kicsit OFF-on voltál. nem mondhatom magam szuper blogosnak, sőt.. de mindig próbálom a blogot, illetve az írásmódomat fejleszteni. volt már, hogy megkerestek cégek ezt nem tagadom, viszont eseményekre nem. ami néha rossz, de nyilván nem a Budapesttől 200 km-re lakó lányt fogják első helyre tenni. :D szóval egy egészséges irigység még elfogadható ugye??! :D
    szóval a lényeg, hogy örülök az itt létednek!! ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm cuki vagy! Szerintem jobb is ha ezek nem jutnak el hozzád, addig jó ameddig ki tudod kerülni a balhékat. Ameddig örömet okoz amit csinálsz addig minden tökéletes.
      *és elfogadható igen :D

      Törlés
  8. Maradunk!
    Én már ezer éve blogolok, mégis kívülállónak érzem magam, ami nem is baj. Szereztem barátokat a blog által, aminek nagyon örülök, és együtt is működtem/működöm pár céggel, de ez nekem csak hobbi, sosem cserélném le a valódi munkámra.
    Sajnálom, hogy így érzel, de teljesen megértelek, és igazat adok neked. Nemrég én is hasonló kiábrándultságot éreztem, le is iratkoztam gyorsan pár blogról. Próbáld te is kizárni a negatív hatásokat, és ha valaki a hátad mögött beszél, ne foglalkozz vele. Mert 1, amíg nem neked mondja, úgysem tudhatod, mit mondott pontosan, és hogyan... 2, mindig lesznek, akiknek nem felelsz meg, és ez nem is baj. Nem tetszhetünk mindenkinek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen ilyenkor a leiratkozás az egyik megoldás, de sajnos nálam akkor is minden előkerül, ha nem keresem szóval zsákutca :D Az online detox segített egyedül. Neked sem szabad ezekkel foglalkozni, ezer éve csinálod, a saját magad örömére kezdted el Te is, ezt nem szabad elfelejtenünk. ;)

      Törlés
  9. Azt nem értem, miért nem foglalkozik mindenki saját magával? Nyilván nem látok bele, mert én nem vagyok blogger, de ha nekem valami nem tetszik, akkor azt nem olvasom/nézem, ha megkérdezik róla a véleményem el tudom mondani miért /bár én nem vagyok rosszindulatú/. Vagy bloggerként kötelező a többi bloggert olvasni? Ha valakinek nem bírom a stílusát, nyilván nem, és azzal rendezvényeken sem kell bájologni, elég köszönni és kész. Ezt arra értem, hogy a blogod alapján nem voltál szimpatikus az áskálódónak, de élőben jó fej vagy, ez azért elég érdekes, mondjuk én utálom a képmutatást!
    Engem érdekel amiről írsz, ha nem is rendszeresen, de olvaslak, szeretem a stílusodat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sok minden kikerülhetetlen és mindenkinek van, mindenről véleménye - pozitív és negatív - de ha nekem egy dolog nem tetszik bezárom, vagy maximum 1-2 barátnőmmel megbeszéljük ha van valami és el is engedjük - de úgy tűnik valaki nagyon fel tudja semmi dolgokon paprikázni magát, és ez indul el nagyobb útra, ezek a sztorik. Én is néztem nagyot, mert az illetőt bevallom nem is ismertem még hírből sem, aztán kiderült, hogy ő is blogger... ezért jött akkor oda köszönni eleve, én meg nyilván mindenkivel kedves vagyok elsőre, fogalmam sem volt ki ő. Na mindegy, az egészből ez a legrégebbi sztori. Köszönöm, hogy maradsz. :*

      Törlés
  10. Négyszer töröltem ki a hozzászólásomat, inkább tartózkodom a vélemény nyilvánítástól inkább...

    Örülök, hogy velünk maradsz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh pedig azért kiváncsi lettem volna :3 na majd legközelebb, de ne mérgelődj. :*

      Törlés
  11. Szomorúan olvasom az ilyet, de nagyon szeretem, hogy őszinte vagy. Bevallom, kicsit megijedtem először, hogy nem maradsz. Remélem, azért nem bánod meg a döntésed, én nagyon hiányolnálak (és hiányoltalak is ezekben a hetekben). <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, köszönöm szépen ♡ ahogy írtam én is elgondolkodtam ezen, hogy mi legyen, de úgy érzem még van bennem erő, hogy ezekből az áskálódásokból totál kivonjam magam, szóval még maradok, igen!

      Törlés
  12. Netti <3 A legjobb döntés tőled, hogy nem adod fel az életed ezen kis szegletét! Átérzem a problémákat, amiket itt felsoroltál, nekem is volt hasonló kiborulásom, de szerintem az ember életében mindig jön egy mélypont, amit meg kell élnie, majd tovább kell lépnie. Sajnos vannak olyanok, akik az egész bloggerközösséget elrontják és mérgezik, nem tudnak békében élni a másik mellett vagy elfogadni hogy mindenki másmilyen utat jár be a blogjával. Nehéz feldolgozni az értelmetlen utálkozást, utalgatást, ujjal mutogatást, de muszáj és ahogy mondtam: tovább kell lépni és nem hagyni hogy ezek a rossz dolgok mélyebbre hassanak a kelleténél, mert egyszerűen nem éri meg. Annyival komolyabb dolgok vannak az életben, hogy ilyenekre kár energiát fecsérelni. Maradj, folytasd, csináld, nekem már nagyon hiányoznak a posztjaid, úgyhogy gyerünk előre, hajrá, hajrá! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál Nitu ♡♡♡ Mindenben teljesen egyetértek, beszéltünk már erről, olyan jól összefoglaltál itt mindent, amit gondolok erről!

      Törlés
  13. Jaj Netti... borzasztó olvasni, mik mennek a blogger szférában, pedig milyen klassz lenne, ha tudnának az alkotók egymás sikereinek örülni. Miért kell ennek is keményen a versengésről szólnia?
    Az utálkodókat nem tudom hova tenni. Színvonalas blogot vezetsz, és ez megmutatkozik a blog megjelenésén, az írásaidon és a fotóidon. Ha ez, vagy a témák nem nyerik el valakinek a tetszését, ízlés dolga, de ettől ne kezdjük már ki a másikat, aki munkát, időt fektetett bele.

    Maradok, nem kérdés :) és csak remélni tudom, te is kitartasz a viszontagságok ellenére!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így visszatekintve úgy látom megvolt ez már régebben is, csak hozzám viszonylag késve érkezett, mert nem foglalkoztam mással ilyen szinten, csak a magam kis világát bővítgettem. Köszönöm a kedves sorokat, mindig meglepődöm kicsit, hogy tényleg kedveltek és hiányoznék. ♡

      Törlés
  14. Nem leszek hosszú, mert ez az egész nagyon felbosszant. Kiábrándító, hogy ez megy a háttérben. Twitteren volt szerencsém betekinteni egy mocskolódásba, amiben volt igazság, de úgy gondolom felnőtt emberként nem így kellene véleményezni. Persze volt köztük a "nagyszájú, yolo lány" aki megteheti, hogy leszól bárkit, viszont volt akiben nagyot csalódtam, mert nem hittem volna róla. Leginkább azért sajnálom ezt, mert olyanoknak veszik el a kedvét a blogolástól,akik igazán jól csinálják. Lényeg a lényeg, kitartást kívánok a továbbiakban, és remélem több ilyenben már nem lesz részed!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem ahhoz a sztorihoz nekem is volt szerencsém - bár annyi van mostanában, hogy nem biztos, hogy egyről beszélünk - bevallom szerintem abban volt bőven igazság sajnos. Az elején legalábbis, aztán fajult el egy kicsit jobban. Köszönöm, hogy maradsz! :*

      Törlés
  15. Bevallom, hogy én nem tartozom a törzsolvasóid közé, viszont ezt a posztot nem hagyhattam szó nélkül. Én még az "első generációban" blogoltam, és bár nagyon sok szeretetet kaptam az olvasóktól, soha annyi gyűlöletet és rosszindulatot nem kaptam még, mint akkor. Szemtől szemben mindenki nagyon kedves volt, de ahogy valaki kiment a szobából, elkezdődött a mocskolódás, üzengetés, utalgatás. Részemről akkor telt be a pohár, amikor elkezdtek telefonon zaklatni, 19-20 évesen egyszerűen nem voltam erre felkészülve. Végül emiatt hagytam abba, de remélem, hogy te nem jutsz el idáig. Elkeserítő azt olvasni, hogy még mindig ugyanígy mennek a dolgok. Sok-sok kitartást kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen élményekkel zártad le a blogger életed, ez borzasztó. :( Ilyen típusú támadásokat én sosem kaptam, szerintem ez minden határon átmegy már... Köszönöm szépen, hogy írtál!!

      Törlés
  16. Elkeserítő lehet, vidéki olvasóként én csak pislogok, mik mennek. Őszintén csodálom, aki évekig bír témát találni, leül a gép elé és hozza a színvonalat, időt szán erre, energiát, pénzt, mint egy második munkahely, annyira az élete része. Tudom, hogy én ezt nem tudnám csinálni, szóval le a kalappal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! Ha valaki tényleg a saját szórakoztatására csinálja,meg lehet oldani, hogy megmaradjon a szenvedély és az, hogy miből veszünk el időt, hogy erre jusson. ;)

      Törlés
  17. Hát ez kemény, Netti. Őszintén, 2 hónapja kezdtem el egy blogot, téged és sokakat másokat évek óta olvasok és nagyon kedveltem, ezért is kezdtem el. Persze, kevés köztük a magyar blog, őszintén. Nem is egy nyelven írok, most 2 hete én sem írtam, becsúszott más.

    Nem lesz új, hogy azt mondom, ne foglalkozz ezzel. Bármit életed során jól csinálsz, az első az öröm lesz, a második a kés a hátadban. Az emberek egy része utálja a másik sikereit. Ez nem csak a blog miatt fog utólérni.

    Személy szerint én örülök, hogy ezt megírtad. Erősen gondolkodtam, hogy mennyire írjak incognitoban, és jelenleg nehezen visszafejthető elsőre, ki a blogom gazdája. Úgy éreztem, hogy nem vagyok felkészülve arra, hogy megmutassam magam, az olvasókat meg nem én érdeklem elsősorban, hanem az írásaim. Most látom, valószínűleg igazam volt. Ráadásul én azért idősebb is vagyok, egy 37 éves anyuka.. Szóval köszönöm neked ezt a tapasztalatot!

    Kérlek a blogra figyelj és ránk. Ebben nem fogsz csalódni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál sokat jelent! Én is csak azt tudom Neked javasolni, hogy ne foglalkozz ezekkel a félelmekkel, ha örömmel írsz és szöszmötölsz a bloggal az elég! Az olvasók idővel kíváncsiak lesznek rád nem csak inkognitóban, ha eljön az ideje megmutatod magad! ;) Szerintem nem korfüggő a dolog, ez aztán végképp ne tartson vissza! :*

      Törlés
  18. Vidékiként örülök, hogy ezekből kimaradok.
    Sajnáltam volna, ha abbahagyod, mert régóta olvaslak és mindig érzékenyen érint, ha a "régiek" közül valaki abbahagyja a blogolást, mert ugyan 5 új jön a helyére, de a színvonal is egyre inkább hígul.

    Én igyekszem nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal és nem reszketek a virtuális karrierem miatt, inkább a valósra fókuszálok. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál! Olyan jó volt ezt olvasni, nagyon jól látod a dolgokat. ♡

      Törlés
  19. Netti köszönjük, hogy vagy és remélem, azért sikerül ugyanolyan hozzáállással folytatnod, mint ahogy eddig is tetted mindezek ellenére. Nem tudom mik mennek "odafent", biztos nem könnyű, de neked mindenképp maradnod kell ennél! :) Mi pedig maradunk!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, köszönöm szépen tényleg! ♡

      Törlés
  20. Nem tudok semmit a konkrét témáról, amiről írtál, de sajnálom, hogy át kellett élned, mert az az egyik legrosszabb dolog, ha valakiről a háta mögött beszélnek. Velem is megtörtént és bizony attól a legrosszabb ilyet hallani, akitől a legkevésbé számítunk rá. Bár személyesen nem ismerlek, a pici beszélgetéseinkből, kommentekből és emailből nagyon szeretnivalónak tűnsz és kívánom, hogy ez a pozitív gondolkodás minél tovább kísérjen utadon :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira köszönöm Karin, nagyon jólesett ez a komment! ♡♡♡

      Törlés

Minden megjegyzést elolvasok, és igyekszem válaszolni rájuk.
Köszönöm a kommentet, sokat jelent, hogy elmondod a véleményed!