2013. június 24., hétfő

A hét kedvence #15 - az a bizonyos harmadik szakasz...


Elég sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a posztot és sokat dilemmáztam, hiszen a lényegi és legfontosabb részen már túl vagyok, de úgy gondolom amit elkezdtem illik befejeznem, így most mégis megszületett ez a poszt. Elöljáróban annyit mondanék, hogy magára a szakaszra, és a megkötéseire nem térek ki olyan bőven mint az előző szakaszoknál, inkább csak egy helyzetjelentést szeretnék közvetíteni felétek, illetve az érzéseimet kiadni a diétával kapcsolatban, amelyek kavarognak bennem mostanában.


Múlthét elején léptem át hivatalosan a harmadik szakaszba, bár előtte is voltak már kilengéseim. A lavina a 2 napos céges konferencián indult el, ahol megoldhatatlan volt a lisztmentes táplálkozás, és bár egyetlen dekát sem szedtem fel (2 nap azért nem a világ) a testem megérezte, és elképesztő módon kezdtem el sóvárogni a péksütemények iránt.... nehéz volt, na. Ezek mellett is fogytam a végén, de úgy éreztem nem bírom tovább, most kell lépnem ameddig erőm van hozzá. Szerintem sok helyen megemlítettem már, hogy a lényegi célom nagyjából elértem. -15 kg volt az álomsúly amit le szerettem volna dobni, és ebből -12 kg valósult meg, a vége felé már nagyon keserves módon. Elég gyorsan beindult az elején, aztán hol megállt, hol felgyorsult, mindenesetre öröm volt nézni ahogy változik a testem, változom én is és változik az ételekhez való hozzáállásom. Ebbe nem megyek bele mélyebben, meséltem, hogy nem voltam teljesen rendben étkezés ügyileg, ez mára már hellyel közzel normalizálódott, itt vagyok, lefogytam. A harmadik szakasz az amiről azt gondoltam az elején, hogy frankón könnyű lesz, már bővíthetem kört, de elég nagyot koppantam.

Szerintem ez a diéta legnehezebb és legveszélyesebb része, én is érzem a bőrömön. Segít átvezetni a hagyományos táplálkozáshoz, anélkül, hogy a korábbi kilók visszajönnének. Fokozatosságra próbál nevelni és állandósítja az elért eredményeket. Ha nem tartjuk be, nem csak az a probléma, hogy visszajönnek a kilók, hanem az is, hogy a közeljövőben a Dukan 1. szakaszára való visszaállás sem lesz hatásos! A testünk ki van éhezve a szénhidrátra és zsírra, ha ezeket korlátozás nélkül visszük be, minden grammot felhasznál belőle, sokkal intenzívebben, mintha soha nem is diétáztunk volna. Ez a szakasz szerintem hosszú és engedékenyebb, mint az előző kettő. Ebben látom a legnagyobb veszélyforrást, nagyon oda kell figyelnem, jobban mint eddig bármikor. A 3. szakasz 10 nap x leadott kiló időtartamig tart. Vegyük úgy, hogy én leadtam mondjuk kereken 10 kilót, tehát 100 napig tart az enyém. Nem térek ki az étkezésre, akit érdekel úgyis megveszi a könyvet, mert anélkül nem értheti meg miről szól a dolog, de így hogy gyakorlatilag az eddig tiltott dolgok is engedélyezve vannak, nagy erőfeszítésbe kerül a kontroll. 


És most jöjjön a személyes rész. Mostanában érzem azt, hogy az erőm végére értem, nehezebben állom meg, hogy ne egyek ebből-abból, mert papíron már szabad, de a testem és az eszem sokszor ellenkezik. Példának okáért itt van a gyümölcs. Mostantól ehetek napi 1 adagot. Eddig nem kívántam, eztán is csak lehetőségként áll fenn, ha akarom ehetek, ha nem nem, de ha eszem akkor megfájdul a gyomrom tőle. Vagy vegyük a pékárukat, süteményeket. A helyzet ugyanez, gyomorgörcs és haspuffadás (bár gyanítom van egy enyhe lisztérzékenységem is, de még mindig nem jutottam el az orvoshoz) de ezt meg sajnos újabban kívánom, nehéz a lemondás. Néha már szabad tésztát is ennem és krumplit, bővült a húsok/fehérjék köre is, szépen lassan vezet vissza az élelmiszerekre, de túl sok az új információ, és nehéz engedményeket tennem magammal szemben. Eddig is figyeltem a testem jelzéseit, ezután is ezt fogom követni, testre szabom a 3. szakaszt. Attól, hogy szabad, még nem biztos, hogy szükséges. Azt mondják, hogy itt is lehet fogyni, ez nem áll le, de innentől hivatalosan a szinten tartó szakaszban vagyok, észnél kell tehát lennem!

Végszónak és a téma lezárásának elmondanék pár dolgot. A diéta jó. A diéta működik. Én azért választottam pont ezt, mert alapjáraton a táplálkozásom hasonló volt ehhez, sok fehérjét/húst fogyasztottam, zöldségekkel, és gyümölcsöt alig-alig, viszont sok szénhidrátot. Ezeket el kellett hagynom és beosztani a napokat. Nem volt egyszerű. Évekkel ezelőtt főiskola után közvetlenül végigcsináltam egy szintén nagy diétát, akkor 8-9 kilótól szabadultam meg, ennyit szedtem fel a suliban tespedéstől. Akkor amikor visszatekintettem azt mondtam: könnyű volt. Most azt mondom; nem biztos, hogy lenne erőm újrakezdeni. Nagyon nehéz megszorításokkal étkezni, úgy hogy azok akik melletted vannak, mást esznek, ha elmentek valahova Te nem eheted, ha rendeltek, Neked az egész étlapot át kell nyálaznod. Ha rendelnél egy levest megkérdezni; ugyan ebben van-e liszt, közlik, hogy nincs, megnyugszol, majd 5 perc múlva jön vissza a pincér, hogy sajnos mégis, mert mindegyikben van, tudja a habarás/rántás/sűrítés... hát köszi. Szóval stresszes, nehéz és elég volt ...


Itt tartok most: harmadik szakasz, erős vagyok, hero vagyok :)

Van aki hasonló megpróbáltatásokon van túl?

Tudjátok tartani a súlyotokat?

Hogy tudtok lemondani a fagyiról? Nekem most ez a legnehezebb :)

13 megjegyzés:

  1. Gratulálok, első sorban. :)
    Nekem a dukan csak azért lenne elképzelhetetlen, mert én nagy gyümölcsevő vagyok, és nem mondok le semmi kincsért egy finom barackról, vagy egy jó savanykás meggyről. :)

    Én stagnálok ott, ahol abbahagytam. Ha most hó elején lemegy a költözési mizéria, akkor újra nekikezdek, és nyár végéig elérem amit eredetileg terveztem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszikeee ;)
      Tudom erről beszélgettünk is anno, Neked nem is való akkor, de én meg amúgy sem vagyok nagy gyümölcsös, nem volt lemondás részemről.
      Drukkolok nagyon, mesélj majd!!!

      Törlés
  2. Gratulálok a bámulatos mínuszokhoz és első sorban a kitartásodhoz. Én nem bírnék egy ilyen komplex és szabályokkal teli diétát betartani. Időről időre megpróbálkozom a szénhidrát mentes étkezéssel(vagy esetemben inkább CH csökkentettnek lehetne nevezni :D), de sajna sok olyan hátráltató tényező van-amiket te is említettél-amik miatt számomra szinte kivitelezhetetlen. Pedig látom, hogy hatásos lenne. A nyárra tervben van egy round x?...hátha.
    Mégegyszer gratu neked! Istennő vagy :D

    http://glitterfingersss.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, de cuki vaagy :)
      Igen eleinte az volt a legnehezebb, de pár hét és megszokja az ember. Érdemes addig küzdeni, mert utána a szénhidrátéhség eltűnik.
      Btw; nagyon állat a kagylós DIY posztod ;)

      Törlés
    2. Köszi szépen :) És ezer köszi a facebookos megosztásnak is. Csodálkoztam is hogy este kb 200 volt a megjelenítések száma másnap délután meg már 500 :D :D

      Törlés
  3. Gyakorlatilag egész életen át tartó (najó, azért nem, de régóta) hős próbálkozó vagyok, ami a diétákat illeti, de el kellett telnie jó pár évnek és ezer próbálkozásnak, mire rájöttem, hogy a diéta önmaga nem segít. Csináltam én mindenfélét, de alapvetően mindegyikkel az a probléma, hogy megvon valamit a szervezettől. Amire egyébként szükség van és amint abbahagyja az ember, örül a kis testünk, hogy megint van tészta, meg mindenféle földi jó. Tényleg sok mindent próbáltam, mire eljutottam ahhoz a dologhoz, ami nekem nem esik nehezemre és nem csak egy ideig akarom csinálni, mert rájöttem, hogy jó. Ezt hívják életmódváltásnak, ami nem csak a diétát foglalja magában, mozgással, más felfogással, mentális fejlődéssel párosul és csak eleje van, vége nincs. Ebben a Lifetilt segít nekem és a mögötte álló közösség, lehet, hogy olvastál már erről a blogomon is. Most mondjuk elég erős a diéta rész, de amint ennek a 70 napnak vége, lazítok rajta, viszont ez sem fogja azt jelenti, hogy csak úgy simán betolok majd egy púpos tányér bolognai spagettit, mert tésztából is van olyan fajta, ami egészséges. Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit csinál és melyik fajta diétát választja, csak ahhoz akartam hozzáfűzni, amit a végén írtál, hogy milyen rossz érzés étteremben másokkal enni. Épp hétvégén egész napos vásárlós, szaladgálós napunk volt, én keltem időben, hogy főzzek, dobozkákba pakoljam az 5 étkezésből 3-ra való kaját, amit napközben meg is ettem és szemrebbenés nélkül végignéztem, amikor a többiek leültek melegszendvicset enni. A péksüti már simán nem hat meg, ha nasizhatnékom van, készítek egy finom zabpelyhes kekszet vagy egy palacsintát csupán banánból és tojásból. Ez mind mondjuk tényleg hosszú és fegyelmezett mentális munka eredménye, de aki fejben eldönti, annak menni fog. Ha te eldöntöd, Neked is menni fog a súlytartás, Dukannal vagy mással, az már részletkérdés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen olvastam róla, Nálad is és előtte is ismertem :) Egyetértek Veled, az életmódváltás a kulcs mindenben, én is ezt szerettem volna elérni. Nem csináltam ész nélkül: okosan és közösséggel a hátam mögött sikerült ezt leadnom. Ahogy Te is írod, a 70 napod elég kemény; ott is van akkor megvonás, de ha elérted a célod akkor gondolom Te is testre szabod az egészet, és folytatod ameddig csak érzed. Nagyon szépen fejezted ki magad: mentális fejlődés. Hát ez Nálam is megtörtént, igazából erre nagyon vágytam, és ez is kialakult. Ezt csak az érti szerintem, hogy mennyire megterhelő ennyire rázummolni a mit eszem ma témára, aki diétázott már élete során; vagy nevezzük ezt akkor odafigyelésnek. Dög nehéz, de a végére büszke leszel Te is magadra! Kitartást !! :*

      Törlés
  4. Gratulalok, ez nagyon szep teljesitmeny. Megertem, hogy besokalltal, azt kell erezzem, higy egy dietaban sincs meg az az eletünk vegeig vihetö egyensuly es szabadsag erzete... szemelyre szabottan kell kialakitani az eletmodod, ahogy neked optimalis.
    Amit en csinalok: Heti 4szer futas, es napi 1500 kaloria, szenhidrat csak delig fogyasztva, ebed is csak 4-ig. Utana ha ehes vagyok meg, akkor hus, zöldseg, ilyesmik. Es en eszem edesseget. Nem sütök, konkret cukrot nem eszem, nem nassolok, azaz akkor delelött reggeli helyett edesseget eszem. Csak teljes kiörlesü cuccok, juharszirup,agaveszirup, edesitö,mez, ha valamibe mar esetleg elengedhetetlen, kokuszzsir, oliva. Es az etolaj mar jo ideje kiiktatva...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :)
      Ha Neked ez vált be akkor ügyes vagy ;) Szerintem is ez a lényeg, hogy legyen logikusa megszorítás, de hagyjunk magunknak aprócska engedményeket, mert enélkül nem lehet kitartani. Erőt Neked is!

      Törlés
  5. http://kaloriabazis.hu/ én ennek az oldalnak a segítségével számolgatom a kalóriákat, eddig 1500-at engedélyeztem naponta, de most lejjebb csökkentettem 1000-re :D az elhatározás megvan, az akarat erő hatalmas, remélem ez idővel nem csökken majd :) a lényege az, h bármit lehet enni, csak nem mindegy mennyit :D így nem kell semmiről se lemondani, csak át kell szokni a mértékkel való evéshez :D valamint naponta 3szor iszok 3dl vízben elkevert 1 evőkanálnyi almaecetet (az íze borzalmas) és naponta 3 liter víz a minimum.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nagyon kevés :( Nyugodtan megemelhetnéd egy kicsit, az 1500 szerintem már okésabb, mert így csak raktározni fog a szervezeted mindent amit megkap :(
      De ezen kívül gratulálok, nagyon nagy erő kell ezekhez, az almaecet szagától én például rosszul vagyok, hogy tudod meginni jajj :)

      Törlés
  6. TARTÓS fogyás szerintem (ahogy Flory írta) életmódváltással érhető el...
    Ezermillió féle diéta van, de azokat képtelenség egy egész életen át tartani, hiszen valóban, ha megvonsz valamit a szervezetedtől x időre, és utána újra visszatérsz rá, a szervezet pánikszerűen elkezd raktározni, és adott esetben sokkal több jön vissza mint ment le... Jojó-effektus..
    Az én módszerem: semmi cukor, semmi fehér liszt, csak teljes kiőrlésű (tésztából is van ilyen, az olaszok főleg, most nem írom le a nevét..)Sok gyümölcs, zöldség, és mozgás, mozgás, mozgás..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tartósan igen, de egy ilyen diéta alatt mentálisan annyira rááll az ember az ésszel táplálkozásra, hogy bár a súlyveszteséget diétával értem el, de az ételekhez való viszonyom átalakult, így beszélhetünk jelen esetben egyfajta életmódváltásról.
      Én sem eszem már pl. a kedvenceimet, vagy ha igen csak nagyon ritkáén mert tudom, hogy nemcsak hízni fogok tőle, de nem is tesz jót. Gondolok itt a jó kis olajban sült krumplikra, husikra. Ezekre nagyon rá voltam állva régebben, gyorsétterem, kínai szintén. Eszembe sem jut már, hogy ott egyek, bármi más csak az nem. Szerintem ha az ember ésszel eszik, nem lesz baj.

      Törlés

Minden megjegyzést elolvasok, és igyekszem válaszolni rájuk.
Köszönöm a kommentet, sokat jelent, hogy elmondod a véleményed!